Sokat gondolkoztam azon, hogy mennyire engedjem meg magamnak azt, hogy privátabb történeteket meséljek magamról. Tudom, ez egy olyan blog, ahol inkább a betegségemről és az orvosi vizsgálataimról esik szó, de ahhoz, hogy valamennyire megértsetek, kell hogy picivel több belepillantást adjak az életembe.
2005. december 24. -Georg szinte állandóan a klinikán volt. Csak aludni és néha enni jött haza. Azt hiszem, besokalltam egy kicsit attól, hogy állandóan egyedül csináljak programokat magamnak. Nem, nem érdekeltek a kiállítások és nem akartam semmiféle filmet megnézni egymagamban otthon.
Georgnak az élete volt a munkája. Két doktori címet is szerzett magának, a villamosmérnökin végzett először szemtelenül fiatalon, aztán, mikor rájött, hogy hozzá inkább a doktorlás áll közelebb, hát elvégezte az orvosi egyetemet is. Mint mérnök sosem dolgozott, de mindkét titulusát feltüntette mindenhol. Aztán, mikor később a professzori címet is megkapta, hosszabb idő kellett a rangok leírásához, mint a saját nevéhez. Én már jóval a professzori cím megszerzése után ismertem meg. Huszonhat éves voltam, de jóval fiatalabbnak néztem ki és Georgnak a fiatal nők voltak a gyengéi. Mindent megtett azért, hogy meggyőzzön róla, számomra ő a tökéletes férfi.
Eleinte, mivel nem egy országban éltünk csak minden héten egyszer találkoztunk. Ha ideje engedte (ami elég ritka volt) akkor ő jött hozzám, ha pedig elfoglalt volt, akkor én repültem hozzá. Olyan sokszor volt elfoglalt, hogy én már teljesen berendezkedtem nála és a végén már haza se mentem.
Mivel szinte egész nap a klinikán volt én igyekeztem hasznosan eltölteni az időmet nyelvtanfolyamokkal és beiratkoztam egy programozó tanfolyamra is. Néha haza is kellett mennem, ami Georgnak nagyon nem volt az ínyére, de igyekezett jóképet vágni hozzá és ha tehette, el is kisért.
December 24-én, pontosan 6 hónappal a megismerkedésünk után megkérte a kezemet. Köpni-nyelni nem tudtam és teljesen nem is akartam feladni a már megszokott kétlaki életemet. Szerettem a szabadságot és szerettem azzal a tudattal élni, hogy nem vagyok az elkötelezettje senkinek sem. Mindig is féltem a túl szoros kapcsolatoktól. Georg azonban hamar meggyőzött arról, hogy jobb lesz ha egy csapatot alkotunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése