Egy kis privát...

Sokat gondolkoztam azon, hogy mennyire engedjem meg magamnak azt, hogy privátabb történeteket meséljek magamról. Tudom, ez egy olyan blog, ahol inkább a betegségemről és az orvosi vizsgálataimról esik szó, de ahhoz, hogy valamennyire megértsetek, kell hogy picivel több belepillantást adjak az életembe.

2005. december 24. -Georg szinte állandóan a klinikán volt. Csak aludni és néha enni jött haza. Azt hiszem, besokalltam egy kicsit attól, hogy állandóan egyedül csináljak programokat magamnak. Nem, nem érdekeltek a kiállítások és nem akartam semmiféle filmet megnézni egymagamban otthon.

Georgnak az élete volt a munkája. Két doktori címet is szerzett magának, a villamosmérnökin végzett először szemtelenül fiatalon, aztán, mikor rájött, hogy hozzá inkább a doktorlás áll közelebb, hát elvégezte az orvosi egyetemet is. Mint mérnök sosem dolgozott, de mindkét titulusát feltüntette mindenhol. Aztán, mikor később a professzori címet is megkapta, hosszabb idő kellett a rangok leírásához, mint a saját nevéhez. Én már jóval a professzori cím megszerzése után ismertem meg. Huszonhat éves voltam, de jóval fiatalabbnak néztem ki és Georgnak a fiatal nők voltak a gyengéi. Mindent megtett azért, hogy meggyőzzön róla, számomra ő a tökéletes férfi.

Eleinte, mivel nem egy országban éltünk csak minden héten egyszer találkoztunk. Ha ideje engedte (ami elég ritka volt) akkor ő jött hozzám, ha pedig elfoglalt volt, akkor én repültem hozzá. Olyan sokszor volt elfoglalt, hogy én már teljesen berendezkedtem nála és a végén már haza se mentem.

Mivel szinte egész nap a klinikán volt én igyekeztem hasznosan eltölteni az időmet nyelvtanfolyamokkal és beiratkoztam egy programozó tanfolyamra is. Néha haza is kellett mennem, ami Georgnak nagyon nem volt az ínyére, de igyekezett jóképet vágni hozzá és ha tehette, el is kisért.

December 24-én, pontosan 6 hónappal a megismerkedésünk után megkérte a kezemet. Köpni-nyelni nem tudtam és teljesen nem is akartam feladni a már megszokott kétlaki életemet. Szerettem a szabadságot és szerettem azzal a tudattal élni, hogy nem vagyok az elkötelezettje senkinek sem. Mindig is féltem a túl szoros kapcsolatoktól. Georg azonban hamar meggyőzött arról, hogy jobb lesz ha egy csapatot alkotunk.

Vesetágulat

Na most, valamit nagyon nem értek...Igaz, nem is az én területem, de azért próbálok logikusan következtetni. 

Egy hete, szokásos 2 havi kontroll nőgyógyászati citológia közben megemlítettem az orvosomnak, hogy néha fáj a derekam. A női bajokat szerencsére kizárta, DE csinált egy ultrahangot mindkét vesémről majd döbbenten kérdezte, hogy nem-e voltam lázas, mert a bal vesémben tágulat van és az uréter felső szakasza is tágabb. Bónusznak meg fura képletet is vélt felfedezni a vesémben, ami lehet akár polip is. 

Szóval, azt mondta, hogy ne ijedjek meg, de menjek el egy urológus barátjához, aki majd pontosabb diagnózist állít fel! 

Az általam nagyra tisztel urológus doktor úr fogadott is azonnal és akkor jött a meglepetés! Szerencsére nagy baj nincsen, de kiderült, hogy a bal vesém anno forgásban elmaradt...Az anno annyit jelent, hogy még gyermekkorban! 

Ezt csak azért tartottam érdemesnek leírni, mert 2010-ben készült rólam, illetve a hasamról és a medencémről egy CT, ahol a veséimet a radiológus teljesen szabályosnak látja! Akkor forog a vesém?! Vagy ennyire rosszul értékelik ki a leleteket?! Mert akkor nagyon nagy baj van!

Hajhullás ellen

Azért szeretném jelezni, hogy jó dolgok is történnek velem. Pl. az, hogy teljesen megállt a hajhullásom. Párom hosszas böngészés után a neten felfedezett egy minden káros anyagtól mentes sampont. Ez a Regenepure dr! Nagyon sok jó dolgot tartalmaz pl: ketoconazol, vitamin C, vitamin B3, vitamin B6, aloe vera, koffein, cink, menthol.

Amióta ezt a sampont használom, semmiféle panaszom sincsen. Mondjuk nekem a Plantur 39 is nagyon sokat segített. Jó 3-4 évig csak azt használtam, de egy idő után sajnos visszatért a hajhullásom, igaz nem olyan extrém formában, mint anno, mikor a pajzsmirigy alulműködést diagnosztizálták.

Egy szépsághibája van a samponomnak, hogy sajnos itt hazánkban nem kapható. Eddig mindig az Ebay-en sikerült kifognom olyan shopokat ahol ingyen postázták az USA-ból. Az ára kb. 20 euro körül mozog.

Fogfájdalom, koponya és sella MRI.

Ma annyira bedurrant a szemfogam fölött, hogy fáj az egész jobb oldalam...Még a vállam is. Beszéltem a fogorvosommal. Hétfőn megnézi, hogy mi lehet a gond. Kénytelen voltam bevenni egy Algopyrint is, pedig nem vagyok egy gyógyszer párti, de ma még a Whisky-t sem kívántam. Most mértem meg a hőmet, mert gyanús volt, hogy még a napon is rázott a hideg. Ismét 37,5 végbélben! Pedig kezdtem azt hinni, hogy meggyógyultam. Ez a szemfog sztori nagyon megkínoz...

Voltam reggel koponya és sella MRI-n. Minden simán ment. A gép nagyon hangos volt, de kibírható az a 25-30 perc. Egy picit a branül beszúrása volt kellemetlen, mert a sella MRI kontrasztos volt. Hétfőn délelőtt lesz találkám a neurológusommal aztán utána futás a fogdokihoz, mert a fájdalom egyre jobban kínoz....

Whisky

Kezdek hozzászokni a Whisky ízéhez. Jobb, mint bármely nyugtató tea. Antidepit még nem próbáltam, de asszem én az itókámmal tudok a legjobban ellazulni.

Ma egy picit jobban belegondoltam, hogy milyen lehet az, ha valakinek valamilyen krónikus betegsége van. Persze van némi elképzelésem, mert a krónikus fájdalmak amik mostanában (úgy jó 3 éve) megkeserítik az életemet, egyre makacsabban ragaszkodnak hozzám. A fogaim felett mintha az idegek lennének begyulladva, vagy fene tudja...Mindig ugyanaz a nóta...A csontok a fogak felett, majd az arcüreg, a fül mögötti csontok aztán a nyakam, majd egészen le a vállaimig és a gerincembe. Fogorvos tanácstalan, panoráma röntgen negatív. Arcüreg röntgen és CT negatív. Ez is a pajzsmirigyem lenne?! Ugyan...Mindent azért nem kellene ráfogni!

Szóval, milyen érzés lehet az, ha valakinek valamilyen komolyabb betegsége van? Nem szeretném megtudni. Holnap megyek koponya és agyalapi mirigy MRI-re. Majd beszámolok.

Krónikus fájdalom

Most vagyok a ponton hogy úgy érzem, itt a vég...Szeretnék rágyújtani egy cigire, érezni azt, hogy letüdőzöm a nikotint. Pedig már cigihez sem nyúltam 8 éve. Azon a napon, mikor Aput bevitték a kórházba. Akkor azt hittem, hogy itt a vég. Annyira megijedtem a haláltól, hogy még aznap letettem a cigit egy életre. Néha azért jó lenne rágyújtani. Szarni a világra és azt hinni, hogy minden rendben van. Hinni abban, hogy még egy szép élet vár rám. Kitisztult tüdővel, egy olyan pasival, aki a tenyerén hordoz és akinek érdemes gyereket szülni még ennyi idősen is! 

Egyelőre még a Mojito és a Pina Colada koktél beszél belőlem. Feszíti az amúgy is üres gyomrom és folynak a könnyeim. Még meg vagyok szédülve egy kicsit. Még gyászolok. Gyászolom azt a valakit, akit útközben, úgy jó 9 éve elveszítettem. Önmagamat gyászolom! Valami azt súgja, hogy már soha nem leszek a régi. Élve vagyok eltemetve egy "kalitkában" amit sokat aranynak mondanának én viszont csak a rozsdát látom...

Néha meglátogat...Igaz, szerencsére egyre ritkábban, de ha eljön, akkor nem akar távozni. Makacs, kiszámíthatatlan, kínzó...Egyre jobban hatalmába kerít és nem akar elengedni. Meg akarja szabni a szokásaimat, korlátozni akar mindenben! Ha itt van, akkor róla szól minden. Úgy hívják, hogy krónikus fájdalom.

P3-as citológia!

Miután felhívott az utolsó orvos, aki véletlenül csinált egy rákszűést "ha már ott vagyok a polip miatt, megcsinálja a citológiát is" mottóval...szóval, felhívott és döbbenten hallgattam a telefonban, hogy kétes lett az eredményem (P3) ami lehet enyhe gyulladás miatt is, de lehet már akár daganat is.

Ledöbbentett a hír, mert eddig félévente jártam citológiára és mindig jók voltak az eredményeim. Legutóbb, meg kb. 3 hónapja voltam, ahol szintén nem volt semmi probléma. Ezt az utóbbi orvost egy polip miatt kerestem fel, aki inkább ultrahang diagnosztikára van specializálódva és nagyon hálás vagyok neki, hogy még időben észrevette a bajt és továbbirányított a "rossz" eredményemmel egy nagyon jónevű citológushoz, aki pár hét múlva megismételte a szűrést. 

Sajnos bebizonyosodott, hogy a P3-as citológiám megmakacsolta magát és valamit lépni kell, hogy orvosolva legyen a probléma. Teljesen kétségbe voltam esve. A citológus terápiának egy rádiósebészeti beavatkozást ajánlott, amivel a méhnyak beteg területét óvatosan leégeti. Engem viszont zavart, hogy ennél a metódusnál nincsen szövettan és ha nem sikerül épben eltávolítani a beteg felületet, akkor utána nagy a baj! 

Otthon, nyugodt körülmények között átgondoltam, mérlegeltem és konzultáltam egy másik nőgyógyásszal is. Akivel úgy döntöttünk, hogy a hidegkéses (szikés) műtétet választom ami ugyan nagyobb kockázattal jár, de van szövettan. 

Egy hét múlva már a műtőben feküdtem. A beavatkozás maga nem tartott tovább 30 percnél. Sajnos nekem elég durva fájdalmaim voltak utána pár napig, de nem bántam meg, mert a szövettan hála égnek nem igazolt rákot, de már nem sok választott volna el tőle. 

Azóta 7 hónap telt el, túlvagyok 3 citológián amik ismét teljesen jók és nagyon örülök, hogy megúsztam ennyivel! Azt a következtetést vontam le a történetemből, hogy sajnos nem elég az évi 1 db. szűrés. Mindenképp legalább kétszer menjünk el, ha módunkban áll és megtehetjük, mert a villám nagyon hirtelen becsaphat. Akkor is, ha nincsenek tünetek! 

Sárga egér

Most jött el az idő, hogy kihalásszam szegény, beporosodott egeret az ágy alól.

Hét év alatt  jócskán belepte a por. Mintha az emlékeimbe is por szállt volna. Vastagon ráragadt a kosz szegény plüss állatkára. Olyan helyen talált magának rejtekhelyet, ahol nem érhette a porszívó. Elbújt, elrejtőzött. Mintha a porral konzerválta volna magát, hogy aztán a megfelelő időben lerázza magáról az emlékeket és előbukkanjon egy nem is olyan váratlan pillanatban! 

Most nekem volna szükségem rád! Most az én infúzióm mellett fogsz őrködni. Ott lesz a te helyed Diego! Tudod, Diego, nekem tulajdonképpen mindegy, hogy mi lóg az infúzióm fölött. De gondoltam, ha Stefant átsegítetted a legnagyobb borzalmakon, kibírtál vele 7 kemóterápiát, akkor velem is kibírsz egy műtétet. Ugye, nekem is szerencsét fogsz hozni? Ugye Diego? 

Stefannak nagyon hálás vagyok, hogy megkaptalak! Még ha olyan élénk citromsárga színed is van. Pedig nem hittem volna, hogy valaha is még szükségem lesz rád! Hét éve nem igazán hoztál szerencsét, ott is felejtettelek a kórházban. Remélem, ezért már nem neheztelsz rám! A plasztikai sebész aki akkor műtött, nem is igazán hitte el, hogy az én egerem vagy! De visszakaptalak és ha már újból megtaláltuk egymást, akkor szerencsével kell, hogy végződjön a mi kis történetünk.