Ismét eltelt 3 olyan hét, hogy szinte nem csináltam szabadidőmben mást, mint a torkomat vizsgálgattam a tükörben. Esténként a hőm elérte a 37,3-at (ekkor még hónaljban)! Borzalmasan köhögtem és egyre csak hullott az amúgy is csapzott, gyenge szálú hajam.
Más ötletem nem volt, mint ismét felkeresni az orr-fül-gégész orvosomat, hátha most már lát valamit a torkomon és végre kapok célzottan valamilyen gyógyszert! De megállapítani ismét nem sikerült neki semmi különöset. Viszont, megegyeztünk, hogy szerez egy időpontot a belgyógyász főorvoshoz, aki majd megvizsgál és megmondja a további teendőket. Egy torokkenetet még levett, aztán -láss csodát- másnapra szerzett is egy időpontot a belgyógyászhoz.
Másnap reggel a kórházban egy nővérke rutinosan csinált egy EKG-t és megmérte a vérnyomásomat. Kb. fél órát vártam, mire megérkezett a főorvos, aki alaposan kikérdezett majd megvizsgált, ami abból állt, hogy áttapogatta a nyirokcsomóimat, lehallgatta a tüdőmet, megnyomkodta a hasamat, a pajzsmirigyemet, majd átküldött a kardiológiára egy szív ultrahangra. Ott szerencsére nem kellett kivárni a soromat, mert egyből szólítottak. Majd az eredménnyel visszamehettem a főorvoshoz, aki már várt.
Az eredményeim itt is teljesen rendben voltak.
Azt a tanácsot kaptam az orvostól, hogy erősítsem az immunrendszeremet, igyak Béres cseppet és mozogjak sokat a friss levegőn! Majd átküldött a gégészetre, mert közben megjött a torokkenet eredménye.
A gégészeten az orvos, aki a belgyógyászatra küldött, kiváncsian várta, hogy mire jutottunk a vizsgálatokkal. Majd, mikor elmondtam, hogy mit tanácsolt a belgyógyász (Béres csepp) láttam, hogy nincs megelégedve és szólt az asszisztensének, hogy nyomtasson egy beutalót a laborba nekem, másnapra vérvételre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése