Viszonylag elég gyorsan kaptam időpontot a tükrözésre.
Annyi volt a kritérium, hogy éjféltől nem szabadott enni-inni.
Reggel anyukámmal az elsők között ültünk a kórházban. Viszonylag hamar behívtak, így nem is nagyon kellett idegeskednem. Ami a legkellemetlenebb volt az egész procedúrában, hogy lidocain spray-vel fújták be jól a torkomat, amit le is nyeltem. Eleinte azt hittem, meg fogok fulladni, mert nem tudtam nyelni az érzéstelenítőtől, ami elég ijesztő volt. De az asszisztens megnyugtatott, hogy ez teljesen normális reakció.
Fel kellett feküdnöm egy asztalra a bal oldalamra. Egy műanyag karikát adtak a számba, amire ráharaptam, majd tolták is le a nyelőcsövemen az endoszkópot. Rettenetes percek voltak, mert eszméletlenül kellett öklendeznem, folyt könnyem-nyálam az arcomba. Közben fél szemmel az orvos reakcióját figyeltem, hogy vajon mit láthat a monitoron. Majd mikor a nyombelemnél lehetett az endoszkóp, azt hittem most jött el a vég és hányni fogok. De, amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen vége is lett. Szinte egy pillanat alatt kihúzta a csövet a gyomromból. Kaptam pár papírzsebkendőt, amivel a nyálamat letöröltem az arcomról.
Pár percre leültettek, hogy szedjem össze magam, de engem csak a végeredmény érdekelt...
A doktornő gyulladásos elváltozások jeleit nem látta és a refluxot nálam ki lehetett zárni.
Na, ismét fel volt adva a lecke, mert jobban nem voltam, sőt egyre extrémebb lett a köhögésem és most már a hajam is csúnyán hullott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése