Ez a CEA tumormarker nem hagyott nyugodni, 2 hónappal az első teszt után, csináltattam még egyet! De akkor már 3 helyett 4,7 volt. Mivel gyomortükrözésen már voltam, nem is dohányoztam -ami esetleg megmagyarázná az emelkedést- jobbnak láttam, ha felkeresek ismételten egy gasztroenterológust, akivel megbeszélhetem a problémát. Hátha a vastagbelem van gyulladásban, mostanában az emésztésem sem volt a legjobb és van a családban Crohn colitisen beteg is. Elhatároztam, hogy bevállalok egy vastagbéltükrözést a megnyugtatásomra.
Első alkalommal csak megbeszélésen voltam a barátságos privát rendelőben. A doki szimpatikus volt, megvizsgált majd átbeszéltük a lehetőségeket, hogy nekem mikor lenne a legjobb. De mivel sok rémsztorit olvastam a kolonoszkópiáról, szerettem volna minél előbb átesni ezen a vizsgálaton. Kaptam két napot az előkészületekre. Első nap beszereztem a hashajtó port és délután már nem ehettem semmit. Italt is csak vizet vagy teát...
A Picoprep pornak kellemes narancs íze volt, így nem is esett nehezemre meginni. Az volt a borzasztó, hogy egy falatot sem ehettem másfél napig, de innom viszont 4-5 litert kellett. Ráadásul ez a hashajtó olyan erős volt, hogy tízpercenként szaladtam wc.-re.
Mire a rendelőbe értem, olyan gyenge voltam, hogy menni alig tudtam. Ezért nem is volt nagyon erőm izgulni. Nem kértem bódítást, látni akartam mindent.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy a kanyarokban nem érzetem feszülést, néha görcsöket, de messze sem volt olyan kellemetlen a vizsgálat, mint amiket olvastam róla. Meg voltam róla győződve, hogy legalább 40 percig tartott a vizsgálat, de párom szerint, aki a váróban ült, csak 25 percig voltam bent.
Szerencsére itt is mindent rendben talált az orvos, nem volt a vastagbelemen semmi eltérés. Hú, de megkönnyebbültem, pláne, hogy a vizsgálaton is túlvoltam. Összességében, a CT a szúrásokkal és az ánizsos löttyel sokkal kellemetlenebb nyomot hagyott bennem, mint a kolonoszkópia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése